Mi tetszett meg benne? A kisugárzása! hangzott el interjúalanyommal beszélgetve, akivel elméleti kávét szürcsölgettünk lényünk legeldugottabb zugait keresve. Cigarettájának életszagú füstje járta be elmémet. Lelkem pereméről söprögette az életfámról lehullott emlékek faleveleit, melyeket kegyetlenül megtépett a kutatás szele. Egyszer csak zavarodott elmémbe gondolatok és emlékek áradata szökkent, óriási zavart keltve körülöttünk. Elsuhant mellettünk álom, érzés és szerelem. A holdfény által vetített kigyúrt utak tömkelege, az esőben mulatás hangulata megadta interjúnk témáját, magát az embert és az álmait. Az álmokat melyeket talán az express élet elfeledtetett vele, azokat melyeket piros szobájában üldögélve egy fát bámulva álmodott meg. Mikor még azt képzelte az utat járva, hogy a lehullott falevelek emberek melyeket egy gonosz boszorkány varázsolt el s ezért egyet sem taposott el....
Talán a baj az, hogy mikor már a várva várt ösvényhez érünk rájövünk, hogy az oda vezető út nem épp egy táncparkett, már nem járhatunk lábujjhegyen, nem egyensúlyozhatunk a járdaszegélyen, nem beszélhetünk zoknikkal, varrhatunk táskákat az egész utazás alatt. Persze ne búsulj az út tele van pihenőkkel na meg majd megállunk egy-két cigiszünetre is. Ó és a pillanatok, melyeket eddig is könnyes szemmel szárnyaló lélekkel éltél át, esküszöm továbbra is ott lesznek. Lépj az ösvényre, az első tüske még kibírhatatlan a másodiktól hajadat fogod tépni, aztán egyre könnyebb lesz s egyszercsak egy réten találod magad a legszebb pipacsokkal, melyeket valaha is láttál.
S ő elindult.
