Lent van

Kézbe vettél.

Simogattál.
Kacsintottál.
Hogy szerettél!
Egyetlened.
Játszottunk.
Tiszta emlék.
Kifestelek.
Engedted.
Hogy szeretlek!
Barátom.
Társam.
-Kézfogás?-bólintok.
-Haverok?
-Azok!
Hibrid hóember,
táncol emléken,
vonaglik.
Selyem válladra
hullt könnyem.

Sejtetted, hogy sötét vizek mélye zúdul rád? Sejtetted, hogy az élet örök ráncot tetovál rád?
Sejtetted, hogy a villám lélekkilométert ültet?
Sejtetted, hogy hidegháború a végitélet?
Mi maradt?
Világviselet!
Közénk férkőzött a 21. kerületi "trend":
érdektelenség egymásba ütköző arctalan arcokon.

Múlik s mély.
Hiány. Üres kiáltás.
Szeretlek, utállak, segítek
virág, kapd be, ima,
Itt vagyok!
Süvít idő.
Szempillantás,
s itt egy nő.
Egy hangos: ki?
Nemhallom.
Nem is érdekel.
Nikotin nyugtat.
Vállad már üres
Mosolyogsz.
Visszatértem de

ajtók tárva
pörög a film
árnyban álló
magány int.