Terítsd árnyékodat a hold lábai elé, hogy sötét oldalaitok csillagangyalokat hemperegjenek az égre.

Nem akartam mást, csak kurta sarkon fordulni,
aztán sarkat fordítani hátha találkozok magammal.
Nem akartam mást, csak csigát festeni, útra indítani,
velem találkozni a sarkon, színes csigán csodálkozni.
Meg nem akartam már bűntelen lenni, életlen penge,
mert ugye mennyit ér az ember ha bűntelen de gyenge.
Nem akartam többé apu húgycsőgyulladása lenni,
hogy ő se szeret, én meg csak csípem...

Csíp csip csóka vak vagy vagy nem látod, hogy az élem az életemből az élemet keresem, melyen cselesen egy szerepem keverem,
hátha rajongó levelem átröppen a peremen és isten végre
elárulja várjam e még karácsonyra a varázsköpenyt,
vagy a hírt, hogy bocs de megharapott egy radioaktív tehén
remélem most már mindent értesz az alakod terén, s ezért
Sanyi bácsi hagyta a tervet másra és engem küldött el a nyársra.
Füstös tervem elment, mikor meghiúsították szökésem
mikor tenyeredből ettem szemeted, s az volt nekem az éden.
Mikor a szállj szállj sólyom szárnyán, egy always betétnyire volt korlátozva, és nyugdíjas tempóban kormányozva.
De nem fontos.
Elmúlt, mint a most is.
Lélekakupunktúra, egy punk lélek akut túrája.
Nem más.
Sötét oldal tagadás.
Dobjuk be!
Hazugságcsepp az uszodában.
Meg Cseh László kopasz feje, vagy egy búvár segge.
Döntetlen. 

Fektetett nyolcas

Bújócskázol árnyékkal.
Miért nem hagy nyerni?
én vagyok a gyengébb...

Ruhát tépsz, sötét ég felé lépsz és keresed Őt, a te fekete csendedet,

hogy utoljára érezhesd mi vár majd ott kinn.
Szúrás.
Meztelenül állsz, ezernyi gyémánt alatt, a sötét meghalt, ez az utolsó dózis,
itt maradnál, nem akarsz ébredni, azt kívánod szakadjon rád millió sáros gyémánt,
azt kívánod bár ne világítanának az utcai lámpák, még a saját árnyékod is megtagad
és akkor megtörténik, rád szakad,
fémízű eső mossa vörösre arcod,
a varangyosok csillagokon szörfözve köpnek képen, mert ők szabadon szállhatnak,
harmincnégy penge szeret beléd és simogat egyszerre,
s a zöld fű már csak a cafatjaidból táplálkozik.

Elmúlt.
Talán már készen állsz az valóra is.
Egyelőre szar. Már nem érzel semmit.
De az előbb éltél.
Ébredés.
Méregfiola melyben az örök dózis vár.
A címke: élet.
Nincs hozzá leírás.
"A fekete csönd pedig - tisztán hallottam - kacagott."

9

A csók előtti örök másodperc vagyunk, tengődve futunk a sikító semmi felé.
Borús ég vagyunk, kedvtelen hazug meg nem értett kedvessége.
A majd lehetősége vagyunk de már most van, akkor majd egyszer.

Öntagadás vagy. Önöd mégis én tagadom.
A most kényszere vagy. Kár, hogy a volton táncolunk.
A magányos hegedű vagy a szakadt húr sikító zuhanása.

Hangtalan vagyok, ordítva némulok el az igazság peremén.
Bohóc vagyok egy romlott ketrecben, sánta vándorszínész.
Hazugság vagyok, vihar hátán megszöktetett gondolat.

Itt a második pont.

fekszek a szoba közepén, szorítom széteső szívemet vagyis csak egy darabját, amit magamnál hagytam a biztonság kedvéért, úgy néz ki nem kellett volna fejbe dobnom téged a többi részével...ez van, viszont ami most van mindent megváltoztat, annyiszor elképzeltem már ezt a helyzetet, hogy most talán nem is fáj, majd fog de inkább csak fekszek a szoba közepén.

Ámulat

"Védd a fákat, egyél hódot!" - mondja a bilboard, - s a hódból lett fasírt.

"Bosszút állt a hód" - jelenti a Tények, - s a megrágott fa sírt.

S a tény, hogy a fát mi rágja egy fűrésznek nevezett lény.

Ám a valós adatok többé nem világunk alkotóelmei, ezért

a dobozban ülő úri réteg szájizomból ereszti az igazságot szélnek. 

S az új diagnózis, hogy tömeghipnózisból túl nagy a dózis.

S  mi maradt?
Világviselet.
Közénk férkőzött a 21. kerületi “trend”:
érdektelenség egymásba ütköző arctalan arcokon.

S a legújabb tény, hogy egy frissen érkezett “én fény”

alszik ki a napokban, majd eltűnik egy sötét sarokban.

A polgármester örvend, hiszen rádöbbent

hogy az árnyék én-ek száma nem csökkent.

S az Üdvözlünk táblán ismerkedhetsz a

láthatatlan tintával írt élettelen arcok titkával:

Légy üdvözölve, tessék egy ajándék műmosoly,

szükséged lesz rá, így végignézheted hogy

válik belőled fogoly, de csak miután a

szivárványodat fekete-fehérré varázsolják

azok, kik égig érő türkiz tornyokat ígértek.

S akit a rendszer nagyít,  majd téged tanít.

S hiába taszít, hazugsága majd örökké vakít.

S ne félj, tudás helyett az önutálatot betonozzák beléd,

s nem tehetsz mást csak zuhansz a reklámtornádóból

épített ál siker históriák és tökéletes életek gödrébe.

Majd az árnyékarcod hétfői rémálmon kóborogva

keresi az újabban elveszett egyedet: az embert.

Közérdekű közlemény

Az áll nyaktekerészeti mellfekvencbuzi a legkeresettebb egyed napjainkban

hiszen a nyakában lógó ma már nem szőnyegmintázatú hanem párduc.

Az aktatáska is rá vall s a karján lógó rolex felettébb izgató hatással van a nőstényekre.

Egy-egy oldalborda különös izgalmi állapotba kerül

különféle, hím egyedeken megtalálható jegyek által

melyek csillognak, berregnek, röppenek de nem kerregnek

Ezek a jegyek  általános jelleggel megfogalmazva lehetnek:

verda nevezetű személygépkocsik, melyek külső jegyeik alapján

megállapítva nem olcsók viszont kurva drágák.

A mértékletes zseléhasználat, s a bimbivillantó V-nyakú póló 

felettébb izgalmat vált ki bennük, mely a gégéjüktől egészen a farcsontig terjed.

Az ordenáré szavak használata átvette a kormányzást

így egy szakadék felé haladva széttett lábaikkal a nőstény egyedek tűrik 

Hím egyedeink egy pipi, liba, spiné, bige, bula böffentéssel csalogatják magunkhoz a nőstény egyedeket,

melyeken az izgatottság különféle formában jelenik meg, majd ezt követi a megadás

ez lehet egy műmosoly alapú, viszont vonzódok a gecikhez gondolatfoszlány

vagy egy kopj le kezdetű majd lőn világosság kocsikulcs lóg a zsebéből pénzéhség.

Egy-egy rolex karóra, hatásos jópofa vagyok duma

egy pár hangyabőrcipő s hatvan fújatnyi kanparfüm csodákra képes.

Nem rendelkezik ezen privilégiumokkal?

Akkor itt az ideje, hogy felkeresse üzletláncainkat s beszerezze 

csak most, csak nálunk, csak önnek készült alapanyagokat.

Az e heti akciónkon belül féláron megvásárolhatja a nemtörődöm geci leszek, 

akár egy kézi poggyászban is elférő spray-t, ami azonnali hatást ér el.

Keressen fel! Próbálja ki, s meglátja a nyitottkönyvacombom tablettánkat használó nőstény egyedek hordákban fognak gyülekezni lábai előtt.

Ne várjon s most rögtön hívjon fel bennünket a következő számon...

címtelenül

A hattyúk eltűntek a tűző napban,
fürdőztek a fényben.

Sötétségben fényt dalban kaptam,

elhalkult az éjben.

Szavakban, kacajban, hangban

sárga hattyúsereg véd.

Réten kékben voltam révben,

billentyűid téptem szét.

Zuhanok s beléd akadok,

beléd akadtam elengedtél…

Újra zuhanva haladok,

azt hazudtad elejtettél…

Kedves Te!

Köszönöm a láthatatlan falevélbe csomagolt papírdarabot, igazán megható volt. Tudom mire gondolsz, de nem. Még mindig válaszolatlanok a kérdések és tetetettek a tettek. És igazad volt, újra itt a tünetek de ne örülj már feltalálták az ellenszert. Emlékek. Elmondjam?
Gondolj egy alap Word dokumentumra ahová beilleszthetsz egy-két bárányfelhős gondolatot. Bár talán a Google gyorsabb megoldás. Szóval adott egy két barifelhő...
Gondolj egy nevető szempárra, nem, most semmi Google. Oké. Találd meg benne magad. Nincs meg? Ott van az, hiszen pont rá nézel. Mindenkiben ott vagy akiben szeretnél szépen, csúnyán, gonoszan, morcosan, mosolyogva ó és persze meztelenül.

Lent van

Kézbe vettél.

Simogattál.
Kacsintottál.
Hogy szerettél!
Egyetlened.
Játszottunk.
Tiszta emlék.
Kifestelek.
Engedted.
Hogy szeretlek!
Barátom.
Társam.
-Kézfogás?-bólintok.
-Haverok?
-Azok!
Hibrid hóember,
táncol emléken,
vonaglik.
Selyem válladra
hullt könnyem.

Sejtetted, hogy sötét vizek mélye zúdul rád? Sejtetted, hogy az élet örök ráncot tetovál rád?
Sejtetted, hogy a villám lélekkilométert ültet?
Sejtetted, hogy hidegháború a végitélet?
Mi maradt?
Világviselet!
Közénk férkőzött a 21. kerületi "trend":
érdektelenség egymásba ütköző arctalan arcokon.

Múlik s mély.
Hiány. Üres kiáltás.
Szeretlek, utállak, segítek
virág, kapd be, ima,
Itt vagyok!
Süvít idő.
Szempillantás,
s itt egy nő.
Egy hangos: ki?
Nemhallom.
Nem is érdekel.
Nikotin nyugtat.
Vállad már üres
Mosolyogsz.
Visszatértem de

ajtók tárva
pörög a film
árnyban álló
magány int.

a Zálom

Mi tetszett meg benne? A kisugárzása! ­ hangzott el interjúalanyommal beszélgetve, akivel elméleti kávét szürcsölgettünk lényünk legeldugottabb zugait keresve. Cigarettájának életszagú füstje járta be elmémet. Lelkem pereméről söprögette az életfámról lehullott emlékek faleveleit, melyeket kegyetlenül megtépett a kutatás szele. Egyszer csak zavarodott elmémbe gondolatok és emlékek áradata szökkent, óriási zavart keltve körülöttünk. Elsuhant mellettünk álom, érzés és szerelem. A holdfény által vetített kigyúrt utak tömkelege, az esőben mulatás hangulata megadta interjúnk témáját, magát az embert és az álmait. Az álmokat melyeket talán az express élet elfeledtetett vele, azokat melyeket piros szobájában üldögélve egy fát bámulva álmodott meg. Mikor még azt képzelte az utat járva, hogy a lehullott falevelek emberek melyeket egy gonosz boszorkány varázsolt el s ezért egyet sem taposott el....

Talán a baj az, hogy mikor már a várva várt ösvényhez érünk rájövünk, hogy az oda vezető út nem épp egy táncparkett, már nem járhatunk lábujjhegyen, nem egyensúlyozhatunk a járdaszegélyen, nem beszélhetünk zoknikkal, varrhatunk táskákat az egész utazás alatt. Persze ne búsulj az út tele van pihenőkkel na meg majd megállunk egy-két cigiszünetre is. Ó és a pillanatok, melyeket eddig is könnyes szemmel szárnyaló lélekkel éltél át, esküszöm továbbra is ott lesznek. Lépj az ösvényre, az első tüske még kibírhatatlan a másodiktól hajadat fogod tépni, aztán egyre könnyebb lesz s egyszercsak egy réten találod magad a legszebb pipacsokkal, melyeket valaha is láttál.

S ő elindult.

hátezvoltvan

- Haló! Haló! - szólt a tudás ezzel felfedve hollétét.

- Most megvagy! - szólt az ész.

- Ehm... Nemhinném. - S már ugrott is az eFix tengerbe. S mikor utána futottam, megláttam hullámzó tükörképemet a kék mindenségen, ahogyan egy könnyed mozdulattal mutatja: már mindegy, ezt beszoptad!

süvít a zivatar

- Hölgyem, Ön mit vár az életétől?
- Tudja, talán csak annyit hogy a homokdűnéken egy örök lábnyom mutassa azt, hogy igazán próbáltam értékes életet élni. Megpróbáltam. Tényleg. Nem könnyű...
- Kedvesem, hiszen próbálhatja továbbra is, ne keseredjen el! Talán a nehézség csupán annyi, hogy a változás szele még nem csendesült el. Belejön, igérem.

bumm....

- Elnézést, mi az a sok takony az arcán? Kér egy zsebkendőt?
- Ááá csupán a félelem örvényében ez kíséri könnyeimet...
Elfogadta a zsebkendőt, s ment tovább de annyira hullottak könnyei, hogy a nagy hidegben a járdára fagytak. Ezek után a szomorú hölgy megcsúszott s jól bebaszta a fejét. A férfi utána kiáltott:
- Fasznak bőgsz hülyeségekért!
S ő is tovább ment.