Tudnék lépni nélküle.
Miért akarnék?
Másokat nyúzó,
nevetése kopog.
Elvitt játszani.
Titkokban röfög,
boldogságot hunyorít rám,
el tudta lökni a hintát.
Csak röhög, röfög, lök,
és a kötélhinta
szabadságot nyikorog.
S nyúzás helyett,
pillangók lebegnek
vacsorám helyén.
Minden. Őt. Látó.
Pillantás. Után.
