hogy is van ez?

- Nameg a kötelességek... hogy is van? Ki korán kel aranyat nyel? Ki mint veti álmát úgy alussza ágyát? Mondjuk talán esetleg felteszem egy hólapátnyi szart találok és az ágyamat rossz álmokon vetem kapok valamilyen kártérítést?
- Nem is tudom mit mondjak erre hölgyem, a legkifejezőbb szó tán a lófaszt felkiáltás lenne...
- Ó hát legalább kirántva?

Én? Ő... Igen van olyan is, talán.

Azt kérdezed ki vagyok?Őszintén?Talán a homokóra átfordításakor átzuhanó utolsó szem.A tubusban maradt utolsó csepp.A cserepes virág legalján lévő láthatatlan földdarab.Az utolsó szem cukorka, amiben megízleled a vég keserű-édes ízét.Az a járdaszegély, amelyen gyermekként egyendúlyoztál.A szivárvány halvány része, amelyben nem gyönyörködsz.A lágy szellő amit mégcsak észre sem veszel.Az univerzum egy eldugott, csendes, kis része vagyok.Egyszerűen őrülten, csendesen kiáltva,Itt vagyok, Létezem...

ön szerint igen?

Csak ha az ember nincs megszokva hiányolni valakit, és hirtelen tudatában van ennek a hiánynak megijed és mert attól fél, hogy az ilyen elgyengíti, el is gyengül. (how ironic a szó) Meg a bizalom ugye az sem egy könnyű dolog mondjuk van olyan érzésem, hogy nem a körülöttünk levő emberekkel van itt speciell gond hanem Önnel kedves kisasszony!
- Hogy velem?!
- Igen! Ne féljen a bizalom hirtelen jön aztán párszor összetörik, aztán menekülni fog előle de utoléri. Egyet meg kell értenie, a bizalom sosem marad ép, úgy ahogy nincs tökéletes ember úgy tökéletes bizalom sincs nemhogy még ép is maradjon szegény, mondjuk ha Batman az illető akkor oké. Felejtse el.

höpp

ömm... mikre rá nem talál az ember leszaromnemtanulokb@sszameg este alatt :)

Annyira gyorsan történt minden egy-kettő és hirtelen zuhatag, eső, szél, álom, reggel, nyitra, kulcs, egyetem, szerelem, csók, még több csók...
Az elmúlt hónapokban átestem sok egyetemi bulin, éjjeli tanuláson, őrült éneklésen, még több elkésésen. Itt vagyok és még soha nem éreztem ennyire jó ízűnek az életet. Ahogy Thoreau mondaná kiszívtam az élet velejét, félretettem mindent, amivel kapcsolatban úgy  éreztem nem tartozik hozzám többé, könyvet, talános szerelmet, barátságot. Igen... megtettem! Nem könnyű elbúcsúzni valakitől aki belőlem van/volt csak az van, hogy levedlettem a rothadó darabkákat, melyek kövek voltak... Kövek, melyekről azt hittem támpontok az élet zúgó folyójában, de nem, ezek a kövek rajtam voltak...bennem. (szip-szip)
Még nem tudom, hogy az amit csinálok, ahogyan viselkedem jó e?! Csak annyit tudok hogy én végre én vagyok. Semmi plusz szín semmi sötétben rejtőző darab csupán én. Bolondos, utcán éneklős, földön ülős, ha jól esik káromkodós, mosolygós én. Lesöpörtem szivem pereméről a faleveleket nem mondatnám, hogy az összeset... vannak apró fájdalmak melyeket meg kell hagyni ők az én fájdalmaim. De tudom hol vannak és ha netán kiesnek a dobozból, vissza tudom őket rakni. Lehet meg kéne semmisíteni de itt jönnek a kifogások... majd egy következő fejezetben lehet lesöpröm őket lehet nem...
Ó és van egy Őm *.* Megtaláltam a héja-nászomat! Meglátjuk, hogy alakul

Veroni voltam éljenek a lajhárok!

Szösz voltál

Az érzés mely elvakít,
ő az ki beléd hasít
ő volt ki felszabadít
ő lesz az ki megvadít

tapasztalj szerelmet,
édes veszedelmet
kérj kegyelmet
mutass fegyelmet

de te nem ezt tetted,
amit adtál elvetted
tudtam többé nem kellek
ez csók egy nyári-felleg

elborul a fejem
lemerül az elem
én elhittem szavad
s most harapom nyakad

rám sem néztél
nem dicsértél
már túlléptél
kinevettél

rosszkor jöttél,
engem ettél
kiköptél és
eltemettél

röhögsz rajtam
újra-újra
de kezed még
hajam túrja

hát esküsöm elnyellek téged,
és mikor már pezsdül a véred,
szétnyitod szád becsukod szemed,
kezed nem ér mást csak jeget

kérlelhetsz nyugdtan,
vágyodhatsz utánam ,
nem kellesz megmondtam
hibáztál hát megutattam

széttépett testeden
átszállnak szavaim
ordítom neked
összetört vágyaim

ne mond, hogy most kellek
ne mond, hogy ölellek
ordítok még egyet
te tetted! élvezzed!

nézz rám mit tettél
remény magot vetettél
őszintét játszottál
de bennem már meghaltál

mikor újra láttalak
szösz voltál mi áthaladt
megtagadtam önmagam
nem kellesz halld szavam

alkoholmámorban,
kelletem álmodban
még most is vágysz tudod
de fejed homokba dugod


tudom ha újra látsz
egy mosolyt nekem szánsz
szánhatod magadnak,
egyszerű agyadnak!

te örökké tagadod önmagad,
de belőlem már könny sem fakad
mi benned van egyszerű kacat
még te sem hiszed "őszinte" szavad!

talán nekem kéne szánnom téged
talán majd ha bennem véged
talán majd ha te is átéled
akkor magadat elítéled.

eltítéled, tiltakozol
már utánnam vágyakozol
újra mindent helyrehozol
igent mondok, csodálkozol
bűneidért megdolgozol
bocsánatért fogadkozol
a fájdalmam kettéoszol
már csak rólam álmodozol
önmagaddal hadakozol
boldogságtól ugrándozol
minden jó lesz rózsát hozol
de csak majd ha megváltozol.

Ajjajjaj!

Találkozások. Barátok. Szerelmek. Fűben heverészés, esti barátkozás, zuhanyban éneklés, pogácsa ropogtatás, őszinte mosolygás, önfeledt táncolás, méhecskével fékezés, szívből dalolás, vizipisztolycsatázás,  smacclist bővítés, élni akarás, nem csak élni akarás. Maga az élet.
Az elmúlt napokban részt vettem a Gímesi Művelődési Táboron, amitől az igazat megvallva féltem kicsit. Mint később kiderült hülye vagyok... :D
Ami azt illeti elképesztően csodálatosságosságos volt az egész. Nem hittem volna, hogy IET-n kívül valahol ténylegesen úgy fogom érezni, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül lehetek az a bolond,hangos,őszinte "én". És lehettem és voltam is. Alig várom, hogy ténylegessen kirepüljek otthonról, de érzem, hogy az egyik szárnyam már működőképes, lassan sikerülni fog lassan érzem, hogy el tudom hagyni azt a (na jó nő vagyok drámázhatok) szigorúan nevelt falusi kislányt aki fél mindentől és mindenkitől. Szóval aligaligalig várom, hogy fejest ugorhassak a nyitrai életbe és mégtöbb csodálatos emberkével találkozzak. Na remélem, hogy a várni csak várniból nemsokára szállj fel szabad madár lesz. (oh, how cseles lenni) :D
Azt hiszem megértettem miért mondja mindenki, hogy életem legjobb évei vannak előttem, talán már el is kezdődött?!
Na és most ki kénee pihenni az elmult napokat, hogy még elcsépeltebb legyen ez a szöveg:
Holdvilágos éjszakán miről álmodik a gólya lány, hogy TÜ!

                                                        

                               Ady Endre: A rab gólya

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom!

Ha valaki akkor én nagyon nehezen válok el azoktól az emberektől akiket már egyszer közel engedtem. Lehet túlgondolom, lehet nem kéne megvállnom senkitől, hagynom kéne hogy átmenjen, megvárnom amíg elmúlik. Nem. Én nem az az ember vagyok. Én az az ember vagyok akinek muszáj adnia valamit amitől múlik a fájdalom. Az az ember akitől elvárják, hogy adjon valamit. De mit?
Sajnálom, csak én vagyok. Nem vagyok gyógyszer. Én csak én vagyok. Sajnálom, de csak a vállamat nyújthatom de ha elfogadod esküszöm, hogy ennél jobb vállat nem találsz. Fogadd el, remélem segít.

Ő?Én?Mi?Mivan?

csak ő!

csak ő lenne itt velem,

csak ő!

csak ő fogná a kezem,

csak ő!

csak ő simítsa hajam,

csak ő!

csak ő hallaná szavam,

csak ő!

csak ő értene engem,

csak ő!

csak ő állna szemben,

csak ő! 

csak ő hallaná hangom,

csak ő!

csak ő látná arcom,

csak én!

csak én engedném ,

csak én! 

csak én ne tenném,

csak én! 

csak én érezném,

csak én! 

csak én változnék,

csak én!

csak én ne lennék,

akkor tudnám, nem szerethet,

akkor látnám, ő nem kellhet,

akkor érezném, nem érhetem,

akkor léteznék, de nem létezem.

Van egy pont.

Azt kérdezed ki vagyok?

Őszintén?

Talán a homokóra átfordításakor átzuhanó utolsó szem.

A tubusban maradt utolsó csepp.

A cserepes virág legalján lévő láthatatlan földdarab.

Az utolsó szem cukorka, amiben megízleled a vég keserű-édes ízét.

Az a járdaszegély, amelyen gyermekként egyendúlyoztál.

A szivárvány halvány része, amelyben nem gyönyörködsz.

A lágy szellő amit mégcsak észre sem veszel.

Az univerzum egy eldugott, csendes, kis része vagyok.

Egyszerűen őrülten, csendesen kiáltva,

Itt vagyok, Létezem,

csak még nem éltem...

Csak mert Johhny Depp mindig egy jó kezdés.