Terítsd árnyékodat a hold lábai elé, hogy sötét oldalaitok csillagangyalokat hemperegjenek az égre.

Nem akartam mást, csak kurta sarkon fordulni,
aztán sarkat fordítani hátha találkozok magammal.
Nem akartam mást, csak csigát festeni, útra indítani,
velem találkozni a sarkon, színes csigán csodálkozni.
Meg nem akartam már bűntelen lenni, életlen penge,
mert ugye mennyit ér az ember ha bűntelen de gyenge.
Nem akartam többé apu húgycsőgyulladása lenni,
hogy ő se szeret, én meg csak csípem...

Csíp csip csóka vak vagy vagy nem látod, hogy az élem az életemből az élemet keresem, melyen cselesen egy szerepem keverem,
hátha rajongó levelem átröppen a peremen és isten végre
elárulja várjam e még karácsonyra a varázsköpenyt,
vagy a hírt, hogy bocs de megharapott egy radioaktív tehén
remélem most már mindent értesz az alakod terén, s ezért
Sanyi bácsi hagyta a tervet másra és engem küldött el a nyársra.
Füstös tervem elment, mikor meghiúsították szökésem
mikor tenyeredből ettem szemeted, s az volt nekem az éden.
Mikor a szállj szállj sólyom szárnyán, egy always betétnyire volt korlátozva, és nyugdíjas tempóban kormányozva.
De nem fontos.
Elmúlt, mint a most is.
Lélekakupunktúra, egy punk lélek akut túrája.
Nem más.
Sötét oldal tagadás.
Dobjuk be!
Hazugságcsepp az uszodában.
Meg Cseh László kopasz feje, vagy egy búvár segge.
Döntetlen. 

Fektetett nyolcas

Bújócskázol árnyékkal.
Miért nem hagy nyerni?
én vagyok a gyengébb...

Ruhát tépsz, sötét ég felé lépsz és keresed Őt, a te fekete csendedet,

hogy utoljára érezhesd mi vár majd ott kinn.
Szúrás.
Meztelenül állsz, ezernyi gyémánt alatt, a sötét meghalt, ez az utolsó dózis,
itt maradnál, nem akarsz ébredni, azt kívánod szakadjon rád millió sáros gyémánt,
azt kívánod bár ne világítanának az utcai lámpák, még a saját árnyékod is megtagad
és akkor megtörténik, rád szakad,
fémízű eső mossa vörösre arcod,
a varangyosok csillagokon szörfözve köpnek képen, mert ők szabadon szállhatnak,
harmincnégy penge szeret beléd és simogat egyszerre,
s a zöld fű már csak a cafatjaidból táplálkozik.

Elmúlt.
Talán már készen állsz az valóra is.
Egyelőre szar. Már nem érzel semmit.
De az előbb éltél.
Ébredés.
Méregfiola melyben az örök dózis vár.
A címke: élet.
Nincs hozzá leírás.
"A fekete csönd pedig - tisztán hallottam - kacagott."