2014. június 12., csütörtök

Itt a második pont.

fekszek a szoba közepén, szorítom széteső szívemet vagyis csak egy darabját, amit magamnál hagytam a biztonság kedvéért, úgy néz ki nem kellett volna fejbe dobnom téged a többi részével...ez van, viszont ami most van mindent megváltoztat, annyiszor elképzeltem már ezt a helyzetet, hogy most talán nem is fáj, majd fog de inkább csak fekszek a szoba közepén.