A csók előtti örök másodperc vagyunk, tengődve futunk a sikító semmi felé.
Borús ég vagyunk, kedvtelen hazug meg nem értett kedvessége.
A majd lehetősége vagyunk de már most van, akkor majd egyszer.
Öntagadás vagy. Önöd mégis én tagadom.
A most kényszere vagy. Kár, hogy a volton táncolunk.
A magányos hegedű vagy a szakadt húr sikító zuhanása.
Hangtalan vagyok, ordítva némulok el az igazság peremén.
Bohóc vagyok egy romlott ketrecben, sánta vándorszínész.
Hazugság vagyok, vihar hátán megszöktetett gondolat.
