Az elmúlt napokban részt vettem a Gímesi Művelődési Táboron, amitől az igazat megvallva féltem kicsit. Mint később kiderült hülye vagyok... :D
Ami azt illeti elképesztően csodálatosságosságos volt az egész. Nem hittem volna, hogy IET-n kívül valahol ténylegesen úgy fogom érezni, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül lehetek az a bolond,hangos,őszinte "én". És lehettem és voltam is. Alig várom, hogy ténylegessen kirepüljek otthonról, de érzem, hogy az egyik szárnyam már működőképes, lassan sikerülni fog lassan érzem, hogy el tudom hagyni azt a (na jó nő vagyok drámázhatok) szigorúan nevelt falusi kislányt aki fél mindentől és mindenkitől. Szóval aligaligalig várom, hogy fejest ugorhassak a nyitrai életbe és mégtöbb csodálatos emberkével találkozzak. Na remélem, hogy a várni csak várniból nemsokára szállj fel szabad madár lesz. (oh, how cseles lenni) :D
Azt hiszem megértettem miért mondja mindenki, hogy életem legjobb évei vannak előttem, talán már el is kezdődött?!
Na és most ki kénee pihenni az elmult napokat, hogy még elcsépeltebb legyen ez a szöveg:
Holdvilágos éjszakán miről álmodik a gólya lány, hogy TÜ!
Ady Endre: A rab gólya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése