Az érzés mely elvakít,
ő az ki beléd hasít
ő volt ki felszabadít
ő lesz az ki megvadít
tapasztalj szerelmet,
édes veszedelmet
kérj kegyelmet
mutass fegyelmet
de te nem ezt tetted,
amit adtál elvetted
tudtam többé nem kellek
ez csók egy nyári-felleg
elborul a fejem
lemerül az elem
én elhittem szavad
s most harapom nyakad
rám sem néztél
nem dicsértél
már túlléptél
kinevettél
rosszkor jöttél,
engem ettél
kiköptél és
eltemettél
röhögsz rajtam
újra-újra
de kezed még
hajam túrja
hát esküsöm elnyellek téged,
és mikor már pezsdül a véred,
szétnyitod szád becsukod szemed,
kezed nem ér mást csak jeget
kérlelhetsz nyugdtan,
vágyodhatsz utánam ,
nem kellesz megmondtam
hibáztál hát megutattam
széttépett testeden
átszállnak szavaim
ordítom neked
összetört vágyaim
ne mond, hogy most kellek
ne mond, hogy ölellek
ordítok még egyet
te tetted! élvezzed!
nézz rám mit tettél
remény magot vetettél
őszintét játszottál
de bennem már meghaltál
mikor újra láttalak
szösz voltál mi áthaladt
megtagadtam önmagam
nem kellesz halld szavam
alkoholmámorban,
kelletem álmodban
még most is vágysz tudod
de fejed homokba dugod
tudom ha újra látsz
egy mosolyt nekem szánsz
szánhatod magadnak,
egyszerű agyadnak!
te örökké tagadod önmagad,
de belőlem már könny sem fakad
mi benned van egyszerű kacat
még te sem hiszed "őszinte" szavad!
talán nekem kéne szánnom téged
talán majd ha bennem véged
talán majd ha te is átéled
akkor magadat elítéled.
eltítéled, tiltakozol
már utánnam vágyakozol
újra mindent helyrehozol
igent mondok, csodálkozol
bűneidért megdolgozol
bocsánatért fogadkozol
a fájdalmam kettéoszol
már csak rólam álmodozol
önmagaddal hadakozol
boldogságtól ugrándozol
minden jó lesz rózsát hozol
de csak majd ha megváltozol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése