Fektetett nyolcas

Bújócskázol árnyékkal.
Miért nem hagy nyerni?
én vagyok a gyengébb...

Ruhát tépsz, sötét ég felé lépsz és keresed Őt, a te fekete csendedet,

hogy utoljára érezhesd mi vár majd ott kinn.
Szúrás.
Meztelenül állsz, ezernyi gyémánt alatt, a sötét meghalt, ez az utolsó dózis,
itt maradnál, nem akarsz ébredni, azt kívánod szakadjon rád millió sáros gyémánt,
azt kívánod bár ne világítanának az utcai lámpák, még a saját árnyékod is megtagad
és akkor megtörténik, rád szakad,
fémízű eső mossa vörösre arcod,
a varangyosok csillagokon szörfözve köpnek képen, mert ők szabadon szállhatnak,
harmincnégy penge szeret beléd és simogat egyszerre,
s a zöld fű már csak a cafatjaidból táplálkozik.

Elmúlt.
Talán már készen állsz az valóra is.
Egyelőre szar. Már nem érzel semmit.
De az előbb éltél.
Ébredés.
Méregfiola melyben az örök dózis vár.
A címke: élet.
Nincs hozzá leírás.
"A fekete csönd pedig - tisztán hallottam - kacagott."