Terítsd árnyékodat a hold lábai elé, hogy sötét oldalaitok csillagangyalokat hemperegjenek az égre.
Nem akartam mást, csak kurta sarkon fordulni,
aztán sarkat fordítani hátha találkozok magammal.
Nem akartam mást, csak csigát festeni, útra indítani,
velem találkozni a sarkon, színes csigán csodálkozni.
Meg nem akartam már bűntelen lenni, életlen penge,
mert ugye mennyit ér az ember ha bűntelen de gyenge.
Nem akartam többé apu húgycsőgyulladása lenni,
hogy ő se szeret, én meg csak csípem...
Csíp csip csóka vak vagy vagy nem látod, hogy az élem az életemből az élemet keresem, melyen cselesen egy szerepem keverem,
hátha rajongó levelem átröppen a peremen és isten végre
elárulja várjam e még karácsonyra a varázsköpenyt,
vagy a hírt, hogy bocs de megharapott egy radioaktív tehén
remélem most már mindent értesz az alakod terén, s ezért
Sanyi bácsi hagyta a tervet másra és engem küldött el a nyársra.
Füstös tervem elment, mikor meghiúsították szökésem
mikor tenyeredből ettem szemeted, s az volt nekem az éden.
Mikor a szállj szállj sólyom szárnyán, egy always betétnyire volt korlátozva, és nyugdíjas tempóban kormányozva.
De nem fontos.
Elmúlt, mint a most is.
Lélekakupunktúra, egy punk lélek akut túrája.
Nem más.
Sötét oldal tagadás.
Dobjuk be!
Hazugságcsepp az uszodában.
Meg Cseh László kopasz feje, vagy egy búvár segge.
Döntetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése