Apapa

Soha nem értettem miért szeretsz,

ennél különbek tán csak fajváltással lehettünk volna.

Pedig nem szeretted a mást, csak engem.

A legszerethetőbb kivételként vésődtem beléd,

amikor először megijesztettelek sírásommal.

Fél hatkor kellett kelni.

Fejemre nyomtál egy púpot,

még soha nem sírtál előttem.

Visszafeküdtem és hagytam, hogy

a beinduló motor zaja aludj el-t intsen.

Megpróbálok eggyé válni.

Csíkos pizsama, monterka, szalmakalap.

A múlás egy összerakható széken szundít.

Neked megérte hinni, rajtad szebb a fény.

Megkérdezted mit adok érte.

Semmit. Mindig becsípte a fenekem.

Lila voltam, akárcsak te az életben tartó tűtől.

Még soha nem tegeztelek le, de most...

Inzulin, vékony kar, vérnyomásmérő.

Azelőtt azt képzeltem

Kockacukrot ropogtatsz elméletben,

meg, hogy te nyalod le a krémet a kanálról.

Gondoltam, ha ketten képzeljük,

érzed az ízét a szádban.

Túl sok minden volt ott keserű.

Szacharin, perník, diás kávé.